DISSIPATION TESZT
A CPTu szondázás során a csúcs után beépített piezométer segítségével a szonda lesajtolása közben jelentkező pórusvíznyomás (u2) is regisztrálásra kerül. Ezen túlmenően, a szondát tetszőleges mélységekben megállítva lehetőség van a lenyomás közben keletkező pórusvíznyomás (u2) változásának folyamatos megfigyelésére egészen az adott mélységben uralkodó nyugalmi pórusvíznyomás (u0) értékének a beálltáig. A mért nyomásváltozást logaritmikus időskálán ábrázolva meghatározható a rétegre jellemző konszolidációs együttható (cv) ill. szivárgási tényező (k).
A teszt egy szondázás során akár több mélységben is elvégezhető így egy hidrodinamikai modell megalkotásához szükséges pórusvíznyomás értékek meghatározásához nem kell több, különböző mélységű kutat létesíteni a próbaszivattyúzás elvégzéséhez ill. elkerülhetők a drága magfúrások és laborvizsgálatok költségei is!
További előnyök:
-
nem keletkezik fúrásanyag,
-
gyors, (a réteg áteresztőképességétől függően!)
-
in-situ,
-
nincs szükség talajmechanikai laborvizsgálatra
-
a laboratóriumban meghatározott vertikális irányú „k” tényezővel szemben a „dissipation” teszttel a réteg radiális irányú „k” tényezőjét határozzuk meg, mely sokkal inkább jellemzi a rétegben várható „valódi” szivárgási útvonalat.
Ábra 1: Különböző típusú görbék a dissipation tesztek során